![békeblogszövetség [Barbtól loptam el én önklaviaturailag]](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_t4njgjIlO_UWdEzZJUODcBdW2u1ietyOYiOdLEZuD7BQs30dcrsemjcE-FIefrG5jOmXuSz6hXaEh0Mvzfp0fN41FO3a9w-j8=s0-d)
ma azt tartom fontosnak elmondani, hogy egyetértek Agárdi Péterrel, amikor a 2002. õszén megjelent Eszméletben arról ír, hogy Magyarországon nagy szükség lenne a kortárs szocialista diskurzusra, mind a múltat, mind a jelent, mind a jövõt illetõen. van az a faszi, a bolt alelnöke újabban, akitõl most mindenki csodát, vagy az imént említettekhez hasonlót vár. az van, hogy nálunk a garázsban is hasonlóra volna szükség, és én látok is a horizonton, valahol az egyenletesen vöröslõ alkony tövében megcsillanni egy talmi fényt, a krómozott Opel Manta motorháztetején megcsusszanó gondolat szikráját, amely majd lángbaborítja a jövõ szociáldemokratáinak gyermeki lelkét, lázadó elméjét és pattanásos arcát. viszont nincs se autóút, se szándék bármilyen töltõállomás felépítésére, pedig a tank egyre fogy, és a rögös út kikezdi a felfüggesztést. a járás meglassul, a gumik elkopnak, jóval idõ elõtt, a fém elkedvetlenedik: basszameg, nyikorogja, én leállok lassan, nem megyek sehová. ki a faszomat érdekel a csillogó szikra, mikor mindenki a földet bámulja.
hát ez az. ki a faszomat.
idegondolta salvation 22:52
kezdõdjék a termelõmunka...
elég a hazugságból.
mindannyian tudjuk, hogy a grunge legfontosabb száma egyértelmûen a Soundgardentõl a Rusty Cage ami mégsem igazán grunge. amikor Cornell mester a történelem legsúlyosabb ritmusváltása után közli hogy 'I'm gonna break\I'm gonna break my\I'm gonna break my rusty cage and run'[szét fogom törni\szét fogom törni\széttöröm a rozsdás ketrecem és elfutok] mi csak állunk vigyázzban, markolásszuk rövidnadrágunk szárát, szemünkben a tisztelet könnyei, elménkben a hit és köszönet homogén érzése, szánk sarkában remegõ indulat. 'igen bazdmeg, én is!' kiáltjuk odabent. ezért mondom hogy milyen baszottul fontos ez a nóta. a lélek kiáltása miatt.
utána tovább hallgatva az albumot, ami amúgy egy válogatáskorong, és az A-Sides címet viseli a Chris Cornell vezette Soundgardentõl, valahonnan a kilencvenes évek köldöke tájáról, eljutunk a kedvesen dallamos Spoonmanhez, amely biztos kézzel vezeti le az iménti áhítatot. 'All my friends are skeletons\They beat the rhythm with their bones, spoonman'[minden barátom csontváz\a csontjaikkal ütik a ritmust, kanálember] ez a dal meg úgy szól, mint a babylon zootól a spaceman. inkább olyan vicces, mindkettõ ismeretében. nem tudom melyik volt elõbb, de mivel a tyúkot is megesszük meg a tojást is, nem is nagyon érdekel.
egyébként ha mégis rájönnénk, hogy valami újra hiányzik, akkor egész komoly nyugodtsággal kattintsunk/tekerjünk csak vissza a hatidik számig, melynek címe Jesus Christ pose. szerintem ez az egyik legfontosabb dal a Soundgarden karrierjében, noha ennek sincs különösebben sok köze a grungehoz. na jó, ennek mondjuk hogy semmi köze sincs hozzá. a következõ a lényeg. a címzettet mindenki gondolja hozzá maga. 'And you swear to me\You don't want to be my slave\But you're staring at me\Like I need to be saved\In your Jesus Christ pose'[és esküdözöl nekem\nem akarsz a szolgám lenni\mégis bámulsz rám\mintha meg kellene engem menteni\ebben a Jézus Krisztus pózban(amelyben vagy)] ugye milyen ismerõs is ez a jelenet. tegyük mindannyian a billentyûzetünkre a kezünket és ismerjük fel, mindannyiunknak van egy jóakarónk, Jézus Krisztus pózában. gyûjtsük õket össze
de valójában nem is errõl akartam ma veletek hanem egy mozgalom-komplexrõl. a következõ.
legfontosabb dolgok egyike, hogy mozgalmak keretében szervezzük újjá a világunkat, ezért én mindjárt három mozgalmat alapítok, most azonnal, ami tulajdonképp egy. én az emberiséget tengerként képzelem, melynek medencéje bolygónk, a föld. a mozgalmak áramlatok, amelyek ha megtalálják egymást, hõfokaik a közös legjobbat érik el, lendületük összeadódik, s további áramlatokra képes hatni. ezért elképzelésemben létezik egy fõ irányvonal, a legszélesebb csapás, amelyhez kapcsolódnak a további kisebb célok, további kisebb mozgalmak. az egyes ember megtalálja helyét az általam épített rendszerben, s együtt tudunk harcolni az átalakulásért. fontos tudni, hogy mindez addig zajlik ezen a módon, amíg a világ meg nem tanul áramlatok nélkül, békés lebegésben, közös hõmérsékletben együtt élni.
tehát. fõ mozgalmunk afree iraq
a free iraq célja az amerikaiak háborújának mentális eszközökkel való megtörése irakban, vagyis mindannyian arra gondolunk hogy odaát béke keletkezik egyszercsak. az iraki nép demokratikus belsõ reformot hajt végre saját közéletében, önszántukból elfelejtik vallásukat, s megkezdik a modern szociáldemokrácia kiépítését, kezdeményezik az egységes közel-keleti szociáldemokrácia létrejöttét. víziónkban a létrejövõ új rend legfõbb támogatói az örmény metál, a greenpeace és Hugo Chavez. késõbb a közel-keleti szociáldemokrácia élére áll a Nostradamus által is - bár kis tévedésekkel - megjósolt Vörös vezér, s elhozza bolygónkra a világállamot, melynek alappillérei a tiszteség, a demokrácia, a jogállamiság, a környezetvédelem, a fenntartható fejlõdés, az emberbaráti szeretet. az új világállam vezetõ szerve az úgynevezett Munka Parlamentje, melynek 35 000 tagja - csakúgy mint a bolygó munkaképes lakossága - hétfõn, szerdán és pénteken termelõmunkát végez saját, úgynevezett parlamenti gyárában, amely egyébként motorblokkokat, valamint férfi felsõruházatot állít elõ, a többi idõben vezeti a világállamot. az emberiség többi része a szabad keddeken, csütörtökökön és hétvégéken végzi a saját egyéniségének megfelelõ tevékenységeket, mondjuk sportol, zenész, valóságshowban szerepel, azt néz vagy vezet. a Munka Parlamentje irányítja a világ életét, képviselõit semmilyen egyéb hatalom, juttatás nem illeti meg a többi állampolgárhoz képest. mindannyiuk állandó elérhetõségét és információval való ellátottságát biztosítja számukra az állam, mint az elvégzett államigazgatási munka legfõbb kereteit. a világállamban nincs pénz, az elosztórendszer a bevallott szükségleteken alapszik. senki sem hazudik mert ez így helyes.
a free iraq mozgalom kiegészítõ mozgalma
Az élõ fém
e mozgalom legfõbb célja a 80as évek úgynevezett cicanadrág-metáljának õrzése az utókor számára. meglátásunk szerint az új világrend kialakulása után ezen idõszak produktumai az egyetemes emberi kultúra alapköveivé emelkednek. a Kiss teljes munkásságát a bolygó lakosságával megegyezõ számban, minden nyelven újranyomják és minden állampolgár rendelkezésére bocsátják, csak audioszalagon. a grunge továbbra is államilag pénzelt mesterséges underground marad, bár ekkori központja nem Seattle, hanem Bagdad, legnépszerûbb képviselõi a Saddam in Flames, a Scoutgarden és az Oilvana.
a harmadik meghatározó mozgalom, melyet ezúton megalapítok, az úgynevezett
STB - SendThemBack!
a célkitûzés a következõ. minél nagyobb anyagi természetû vagyon összeszedése egyszemélyi tulajdonunkba, hogy azt egy meghatározott napon, melyet a mozgalom a legkörültekintõbb titoktartás mellett jelöl majd ki, dollárra váltsuk és borítékban, kápé formájában visszaküldjük az egyesült Államok bármely tetszõleges címére. e cél megvalósítása rendkívüli körültekintést igényel majd, hogy a világgazdaság összeomlasztásával aládolgozhassunk a Vörös vezér világforradalmi tevékenységének, hogy a bolygó utolsó devizája a dollár lehessen. meg az utolsó pénz úgy egyáltalán.
na mára ezeket gondoltam elmondani. szerintem fontos volt.
idegondolta salvation 23:50
Firstly.
Alábbi hozzászólást kívántam volna ma közzétenni az Emil.RuleZ!-hp EzVan beírogatósában, de túl bõbeszédû lettem. Különben érdekes, mindez valahol rímel Báólint gondolataira, pedig amikor bekopogtam még nem is olvastam õket. Vicces ez a szó a gépelésre, hogy bekopogás. A word to use.
>Akkor mutatom...
Hello.Tourist! Hát, tulajdonképpen csak annyit akartam mondani, hogy attól hogy a magam részérõl aggódom az úgymond popkultúra rohamos terjedésétõl, az igények uniformizálása útján történõ tudategyszerûsítéstõl, attól még tarthatom azt az álláspontot is - mindezzel egyidejûleg - hogy a pop, az úgynevezett 'popular', igenis a romantika után született következõ korstílus. A mögöttünk álló néhányszáz év kultúrális sötét középkor, melynek általános értelemben relativitás-elmélet és a kvantum-fizika, konkrétan a htaározatlansági elv vetett véget.
Egyébként mindjárt május. Aggályimat osztó nõk egy része, lassan kezdhettek új aggályt beiktatni a mindennapi feszültség menüpontba. (igen, meg se kérdezd, igen, feltételezem, hogy a nõk egy része ugyanolyan arányt képvisel az aggályaimat osztó nõk körében, mint a nõk egész közösségében. szerintem ez egyértelmû.)
Secondly.
Örülök, hogy Sz. B. gondolataiban a kortárs magyar - és európai - szociáldemokrácia (helyén tátongó ûr) kitöltésére alkalmas csírákra lel az értõ olvasó. Ezt abból vontam le, hogy még én is. Tulajdonképp választ ígértem, de egy önmagát valós záró soraiban negáló szövegen végigvonuló vezérfonalat nehéz utána továbbfûzni, lévén hogy az elvágatott ("ebbõl következõen tehát osztálytudat és ezért harc sincs.", hangzik az idézet)
Valójában az osztálytudat fogalma számomra is fejtörést okoz, pontosabban az a logikai ugrás, ami lehetõvé tenné hogy megtaláljam mindezt, vagy magjait, csíráit, apró jeleit, a nem kívánt törlendõ, akár csak szûkebb környezetünkben, Európában, vagy még errébb, káeurópában [(c)UP]. Azt gondolom, hogy az osztálytudat kialakulására, létezésére végsõ csapás méretett egy olyan korban, amelyben az ujrend_community hozzászólóit még bõven zavarta, ha a Walt Disney heti adását félbeszakítja az ország miniszter-elnökének halálhíre.
A consumersociety - az a bizonyos 90 grammos hófehér mosoly alakú világgazdaság - úgy intézte, hogy kilõtte az osztálytudat fogalmát a közbeszédbõl. Hogy alakulhatna ki valami, amirõl nem beszélünk, ami nincs, mint fogalom. Az osztálytudatosság eltûnte után maradt szabad területeket kitöltötte dolbysurrounddal, dvd5.1el, realitishowval. Megmutatta, hogy mikor már kevés, mikor már több kellene, ugye, ahogy mondják, mikor az emberi tudat kitörni készül a számára biztosított nyomorúságos szellemi táplálékot jelentõ falak közül [a tévé a lélek mcDonald's-a - Született gyilkosok, Quentin Tarantino, Oliver Stone], akkor munkaerõpiaccal, pénzpiaccal, adott esetben nemzeti önazonossággal, jól elhelyezett sztárosítással vissza tud kényszeríteni saját 2x2-dbe, mert meggyõzöd, hogy igaz kicsi, igaz nyomorúságos, de állandó. Márpedig az állandóság az individuum fejlõdésének, egyáltalán az individuum változásának legnagyobb kerékkötõje.
Az elvet erõvel érvényesítõ ember.
Fentiek okán a szöveg utolsó sorait, miszerint remény formájában deklaráljuk, hogy a fogyasztó igazságkeresésében rálelhet a bokorban széthagyogyott elvekre, majd a fa mögött talál hozzá elég adrenalint nem osztom. Mindamellett, hogy próbálok idealizmus helyett gyakorlatot építeni magamban, én sem látom a közepet, pedig valahol itt van. Részletezés. Ugyebár két végletet látunk. Az egyik az alcímben szereplõ diktatúra víziója, amelyben erõ mutatja meg a járandó utat. Ha mindenki ugyanúgy gondolkodna, akkor az ideológia akár fasizmus is lehetne, a világ ideális lenne (a szó idealista értelmében). Ilyen utat már láttunk, TGM után én is idézném Kubát, Kambodzsát, a Szovjetuniót, meg még vagy 30 országot a világ különbözõ részein. Eredménye államkapitalizmus, ideológiai terror, elnyomás, diktatúra és végül sovinizmus, majd fasizálódás (lásd korunk Kínáját). A másik véglet az idealista ugródeszka, amelyen állva magad elõtt látod a népek medencéjét, elejétõl a végéig, minden lehetõséget, minden keretet. Nyugodtan rugaszkodsz el, mert, miképp a StarTrek - DS9 sorozat utolsó epizódjában Odo az alakváltók élõlény-tengerében, a te jelenléted majd átalakítja a teljes közösséget, az elv elhozza a gyógyulást, mert mindenki felismeri az igazi utat. Ez sincs így.
A szociáldemokrata válasz pedig itt van valahol, csak nem fénylik, továbbá ilyen ujrend_community gondolat&írás - máskülönben meglehetõsen fogyasztóbarát, see the banner above - formában nem is igazán könnyû ráakadni. Mert itt mi csak ráakadunk, tudatos felismerés nem nagyon van, legfeljebb annak beszámolója.
Thirdly.
Ma tényleg elképesztõen nagy fácánságot volt lehetõségem szemügyre venni, dr_washal kiegészülve egy estebéd elköltése alkalmával. Claudia-show, mindenki ismeri. Na a mai tétel valami olyasmi lehetett, hogy Ütök, mert nincs agyam. Volt bent egy alkesz fazon, eminemsapka, 35év személyibe, 50 fejrõl. Elmondta, hogy azért kell leverni mindenkit egybõl, mert így lehet megelõzni, hogy õ üssön elõször. Mert üt, ez tény. Le kell menni a kocsmába, ha esetleg valami nem úgy jön össze, vagy az asszony nam akarja épp, és jól szét kell valakit gépelni, idézem "mert elõfordul hogy az ember megiszik egy-két, hat-nyolc sört". No igen, elõfordul, csak azt nem mindennapi sörözésnek, hanem masszív iktatásnak nevezzük. Máskülönben minden más stimmel. [fejszámolás, a sör 5%os, egy korsó sör 500 gramm, akkor 25g/korsó, 6 sör 150 gramm. 110 fölött minden jogsid és visszaszerzésének jogi és erkölcsi értelemben is korrekt lehetõsége]. És ez van 1700kor vagy mikor a tv(2)-n.
tézis: Az én gyermekeim 15 éves korukig csak a könyvekbõl fognak tévérõl értesülni. Persze ennek részben oka Don "The Dragon" Wilson, a Kickboxharcos 1-2-3-4-5-6-7 és 8 c. filmek legtöbbet mutatott arca. Szánalom és gúny rokonlelkek.
Szkepticinizmus [(c)PaczukRoland] forever.
Záró- és hatálybaléptetõ rendelkezések.
1. Mindenki hallgasson rengeteg Emil.RuleZ!-t, különösen az új nótát, a Hello.Tourist!ot.
2. Fenti szöveg minden sorát én, úgyhogy lehet megmondani.
3. Az új soad kakas.
4. Ezen hozzászólás keltezése alul olvashatók, tanúk egy állólámpa és egy félpohár tea.
5. MAgam és az ujrend_community nevében nyugodalmas jóéjszakát kívánok minden olvasónknak.
idegondolta salvation 00:03
mielõtt még mindannyian gazsii mélységekbe zuhannánk, csak néhány tényt engedj meg kedves olvasó.
az egyesült államok többsége nem támogatja irak szarrábombázását. /ennek ellenére meglesz, de nem legitimálódik soha/
trendy szolidárisnak lenni /v.ö. palesztinkendõ-kult/
/épp ezért/ hatalmas tömegek mennek az utcára a fejlett világból szociális jogokért és társadalmi igazságosságért..
remény tehát van, vezetõ /ember/ és vezérlõ /erõ/ rendezõ /elv/ még tehát nincs.
az igzság kedvéért álljon itt azonban pompás ellenpélda. /és megoldandó feladat egyben/
nemzetközi kammarád mondta, hogy a nemzetközi osztályharc kiszélesítése a cél.
jogos a kérdés: hol van itten nemzetközi osztályharc.
erre a kammarád I've seen it in Genova.
apádfaszát láttad te öcsém nem a nemzetközi osztályharcot gondolom én
ugyanis /és (c) gazsi/ osztályharc az meg hát nincsen.
és az okfjtés szerint kellenék például osztálytudat, ami aztán meg baromira nincsen.
a fogyasztói tásadadalom sajátja ugyanis, hogy a fogyasztói minta megteremtésével az irányító egy virtuális olvasztótégelybe önti a társadalom nagy részét és öszzekeveri kólával és hawaii pizzával.
fogyasztó és fogyasztó között nincsen ugyanis nagy különbség tekintve, hogy az általaános fogyasztási cikkek /szinte/ mindenki számára elérhetõvé váltak. mindenki ugyanazt fogyasztja. ugyanazt esziisszanézi.
ugyanazt.
és boldog ugyanúgy.
az igazi különbség ott mutatkozik meg, hogy a fogyasztás érdekében való lekötelezettség milyen mértékû. mekkora szabadságot ad el a fogyasztó a sodródás lehetõségéért, valamint a késõbbiekben képes-e szabdságot venni magának.
itt ismerszik meg a gazdag és a szegény a fogyasztói körben. /érzõdik, hogy nem túl kitapintható…/
a nem fogyasztói kör pedig olyatén módon szûk /a fejlett világban/ hogy nem képviselhet politikai erõt.
arról nem is beszélve, hogy nekik is meg van teremteve az, hogy fogyasztónak érezhessék magukat. álfogyasztói áltermékek. /v.ö. bimbi-wink/
ebbõl következõen tehát osztálytudat és ezért harc sincs.
Mápedig akkor nem kiszélesíteni kell pucám, hanem megteremteni. Kapis?
Na ennyi.
Folytatva a remény kérdését.
A remény pedig nem a tudatban, hanem az igazságkeresésben és a lelkiismeretben lakozik.
A fogyasztó nem a saját jogaiért áll ki, hanem igazságot keres.
Az igazság keresése pedig hosszú és nehéz. A bolyongónak elv kell és utánpótlás.
Elv mindig és utánpótlás a harchoz.
Meg hát tudat.
De egyszer ráébred a középfogyasztó, hogy a légkondi ellenére kizsákmányolt. És akkor lesz nemulass.
És ez a harc lesz a végsõ.
idegondolta Névtelen 09:49
azérmá...
kritika
a világ végleg megérett a pusztulásra. eddig még élt bennem remény, hittem egy új, jobb kor eljövetelében, a koréban, amelyért mindannyian imádkozunk, amelyért minden nap sírva alszunk el a föld sötét oldalán satöbbi. de nem.
most már tudom, naiv voltam. naiv voltam, hogy õszinteséget, akaratot, szándékot feltételeztem. hinni akartam, hogy érték, elv, kultúra, még ha pop is, nem rendeltetik alá a neoliberálizmus istenének, a mûnyomott magazinok címlapján feszítõ hús-szilikon meztelenség képében mutatkozó világgazdaságnak. de nem.
belátom, buta voltam és fiatal, amikor úgy gondoltam, valóban úgy gondoltam, érdekelheti még a keveseket akik sokakhoz beszélnek, hogy szavaik kötõdjenek a valósághoz, közlendõjük legalább foltokban, árnyalatában vagy nyomaiban emlékeztessen a leírni szándékozott entitás sajátosságaira. fiatalként tudni véltem, hogy bármi történjék is, a mûvészet szintjére emelt gondolat, mely a test táncában születik meg közénk olyan, ahogy mostanság mondani szokás elidegeníthetetlen értéke a fajnak, mely embernek nevezi magát, amelyet a már említett elektromos börtönõr, a hatalmas deviza sem vehet el. tévedtem.
mindezek után senki ne csodálkozzon, ha kétségeim támadnak hazánk befogadóinak igényrendszerével, bármit is jelentsen ez a szó, hogy igényrendszer, kapcsolatban. joggal merül fel bennem, hogy oly sok ember merül alá. hát tényleg nem érdekel már minket mi az ami van, csak legyen? Lovasi egyszer azt énekli valahol, hogy mindegy csak valami szóljon, egy hülye gitáros szólüzzon jól, engem úgy sem érdekel, mit tudjátok mit gondolok, mit érzek, nehogymár ti számítsatok.
eddig a napig saját kommentárom úgy hangzott mindehhez, igen, András, értelek, de azt hiszem felelõsen gondolkodó közszereplõ, közíró, esetedben közköltõ nem fordulhat el a hallgatóitól, olvasóitól. nem adhatsz az embereknek olyan kulcsot, ami az önmagukba vezetõ ajtót csak befelé nyitja. fontos és elismerendõ feladat, de még mindig a könnyebb út, skywalkeri értelemben.
most úgy hangzik, bazdmeg, igazad van. nem kétséges, hogy power to the people, de az uralni nem tudott erõ, érzék haszontalanabb az elnyomottak csendes morajánál is. aki állni akar, az feláll, de akinek jól esik feküdni, azt csak rángatni lehet.
/az rtlklub mûsorára tûzi a Kickboxharcos 8at/
idegondolta salvation 22:11
slide slide slide my little child of bright
tehát akkor most csúszásgátló tevékenységet folytatok kicsit.
a másnapos szunyókálás a testhez kötõdik. ennélfogva nem része a boldogság elérésének, mert az igaz boldogság testtelen. a test semmilyen formában nem kötõdik annak létrejöttéhez és létéhez. a szó amit keres, az öröm.
a másnaposság inerciarendszerében a szunyókálás öröm.
az italozás a test másik fajta öröme, amelyben a boldogság megkívánta önmagadtól való elengedést felváltja az érdektelenség. kötõdéseidet mesterséges felülemelkedéssel szünteted meg egy idõre, ezáltal rövid ideig átélsz valami boldogságközelit. az olvasóban most ébredezõ kétely magyarázata egyszerû. elsõre ellentmondásosnak tûnik amit mondok, de nem az: a boldogság nem jár örömérzettel. az öröm érzete relatív boldogság. ha gipszbe öntenek, három hónap után egy csuklómozdulatért is képes lennél ölni (nyelvvel meg lehet húzni egy ravaszt, szerintem).
persze az italozás a fentiektõl sokkal komplexebb örömforrás, amit leírok az a szesz okozta bódulás és bódultság leírása.
no remélem erre gondoltál.
amúgyba hogy mi az az italozcás, azt nemtom. lehet hogy fentiekben oktalanságot fejtettem ki.
mindamellett javaslom, kedves olvasó, hogy tessék sok grunge-t hallgatni. innen lehet letölteni például Alice in Chains unplugged albumot, adatbázis/külföldi albumok/150 körül. (lusta vagyok kikeresni a linket, terribly sorry). egyébként Children of Bodom-t is lehet, de annak semmi köze a grunge-hoz. mindamellett meglehetõsen kakas.
idegondolta salvation 23:15
amúgy.... boldogság lényegében van, de nem valódi értelmében. teljes felhõtlen boldogság nincs, hisz mindenkit mardos ilyen-olyan probléma, lelkiismeret furdalás stb. de ha az ember kimondja a varázsigét, vagy csak gondolja: boldog vagyok, és õ ezt komolyan gondolja, és elhiszi, akkor õ boldog, egy percig, egy óráig, egy napig. boldog, tehát boldogság tölti el. és ha boldogság tölt el, akkor van boldogság. pedig milyen hülye szó ez: BOLDOG.
na gudnájt
idegondolta Névtelen 22:57
helóka
kitaláltam a nevet: H.O.M.E (olvasd össze: HOME:-)). azaz: Hajléktalanok Országos Megsegítési Egyesülete. országos csak az O miatt..... szerintem király. ha kitaláltok vmi jobbat tellmí. amugymeg név már van, már csak meg kéne alapítani:-)
ma elmondtam az osztálynak, hogy Petõfi kommunista volt. Hülyének néztek.
pedig õk a hülyék. meggyõzõdésem. viszont osztályfõnök azt mondta, hogy jogos.
na pá
idegondolta Névtelen 22:50
amennyiben a boldogság üresség, annyiban a másnapos szunyókálás feltétlenül az.
másnaposság = boldogság?
de akkor mi az italozcás?
idegondolta Névtelen 09:50
az idézûjeleken belüli bejegyzést tessék tegnapi bejegyzésként értékelni, amit kapcsolódási szituációnem sikerült hozzászólni. köszönés. megértésköszönés.
"
boldog nõnapot materie és minden más nõk!
a cél az én szókészletemben vágyat jelent. az ilyenkor szokásos érv után általában az jön, hogy önámítás a másért való cselekvés, mert azért teszed, hogy te jobban érezd magad. ha jól emlékszem errõl valahol lejjebb írt is PG.
vágy és boldogság, boldogság, tehát üresség, gátak nélküli élet kizárják egymást. a boldogság az, amikor semmi nem történik az anyagi világ fogalmai szerint. nincs körülötted történés - relatív mozdulatlanságban vagy a környezetedhez képest, a mozgások és cselekvések szükségszerûek, de nem jelennek meg sem célként, sem leállítandókként. minden halad a maga útján.
a klerikálisok úgy mondták, a dolgok az Isten akarata szerint valók, minden azért történik valahogyan, mert Õ akarta - tehát az Isten képes az akaratra. ha már vállaltam - e sorok megkezdésével - hogy állást foglalok a kérdésben, és mondjuk még azt is mondom, hogy a felvilágosodás fogalmait használom, talán a deizmusra szavaznék. Isten teremtett világa a maga útját járja.
az én világom a tudat-nélküliségbõl a tudat megjelenésével jött létre, s abban minden létezõ ugyan oda jut majd vissza. ahová visszajut minden, annak 'nevét nem ismerem, ezért kisebb nevén az útnak nevezem.' /Lao-Ce/
"
idegondolta salvation 13:35
tennap az om-be beittunk keményen.
az szdsz siratja a térvesztését.
én nem.
és asszem ez érthetõ.
idegondolta Névtelen 13:52
Láttam Szokolya urat is irni igen bölcs dolgokat, és megörültem neki. megnéztem a nyolc mérföldet. ahogy Bálint is igen helyesen mondta: jó film.... egyszer. a sztori jó meg minden, bár a kép le volt maradva a szövegrõl egy perccel (géphiba), de azért vettem az adást. hol a vége? van egyáltalán vég ott a nyócba (értsd:8 mérföld:-))? mármint szép dolog volt megnyerni azt a szart, de ennyi. visszament dolgozni. és ez volt a kulcsmomentum, a befejezés, de egyben a kezdet is. kezdte ugyanonnan: a csaját seggbekurták a stúdióban, gyári munkás volt, de legalább megnyerte a rímvetélkedõt. érdekes film volt, de semmi több. ami miatt mindenféle képpen meg kell nézni, az a szöveg. hihetetlen, amilyen módon a négerek ûzik az angolt. mindíg megcsodálom, de egy olyan filmben, ahol erre van kiélezve a dolog, ott még jobb.
más.
Ádival még dumáltunk egy órát a házuk elõtt, meg is lett az eredménye: másnap 39,8 fokos lettem. egyesületünk (ha azóta nem felejtettétek el) újabb hetet késik. sajnos még mindíg ez a legfõbb gondom. de ahogy lentebb olvastam az ember a célra vágyik. nem olvastam el teljesen, de lenne hozzáfûzni valóm. cél csak úgy kell. kitûzünk magunknak kisebb-nagyobb célokat, és megvalósítjuk. és ha már meg van, már nem is igazán kell. a cél azért van, hogy az ember saját magát lemérje. ha megvan, elkönyveli magában,. hogy igen, fasza voltam, kész. ha nincs meg? csinálok mást, olyat, amit meg tudok. önámítás, siker esetén csöndes öntömjénezés, de aztán már nem is olyan jó igazán. nagyon remélem, hogy ha esetleg sikerül, nem elégszem meg vele, hanem csinálom tovább, megyek, hajtok, küzdök a CÉLÉRT! és hogy mi a cél? Mr Szvoboda fogalmazta meg nekem egy lapra írva:
FIGHT AGAINST HOMELESSNESS!!!
idegondolta Névtelen 22:55
...minden ember egy atombunker
Úgy hallottam, a legtöbb, a környezeténél gyorsabban - ezért okosabbnak gondolt/bélyegzett - ember ugyanarra vágyik. Célra. Egyetlen, mindent kitöltõ, ezáltal minden mást, a világ többi részét kiszorító célra, amelyért lehet küzdenki, amelyért tenni lehet, amely eléréséért tett minden lépés definiált, jól körülhatárolható. E vágy tárgya a cél, az axióma, az abszolútum, amelyhez képest minden áll valahol. E cél fényében könnyen eldönthetõ, hogy egy cselekedet, egy gondolat, egy szándék szolgálja e a cél elérését, vagy sem. Minden könnyen értelmezhetõvé válik, nem marad más, csak pozitív és negatív minõség, az elért cél állapotán kívül minden hasznos vagy elvetendõ.
Ez a cél utáni sóvárgás valójában nem más, mint a jobban értett - és ezáltal megvetett - világtól való elmenekülés strukturáltabb, jobban kidolgozott változata (szemben az önpusztítással, legyen az fizikai vagy szellemi, az elfordulással és még egy sor más regresszióval).
Egyszer azt mondta nekem valaki, az lett volna a legjobb, ha az õ istene csak egy vágyat adott volna neki. Ha csak az lenne számára a legfontosabb, hogy "elkészüljön az a kurva atombunker, aztán abban temessenek el."
Én mégis azt mondanám, illuzió és önmagunk megcsalása elhinni, hogy az egy cél boldog élettel jár. Az egy cél megvalósítása ugyanis legalább annyi veszõdséggel jár, mint a sok sok apró szándék érvényesítése, bár az kétségtelen, hogy a sorra jövõ problémák természetét uniformizálja, ha csak egyvalami fontos. De lássuk be, a sóder sokszor elfogy, nincs pénz kövekre meg centrifugára, ami jó lesz levegõszûrõnek, különben is saválló, a vonat is pont itt megy el, szóval... Mer itt a földön még így kell gondolkodni, hogy minden pénzkérdés.
Összefoglalva, rengeteg, a környezetében élõknél pragmatikusabban gondolkodni képes és ezáltal kényszerûen úgy is gondolkodó ember az egy célra vágyásban fogalmazza meg a stabil viszonyítási pont igényét, mindannyian akarnak egy atombunkert, amin lehet dolgozni, amit lehet építeni egy életen át, mással nem törõdve. Boldogságuk zálogát azonban õk is magukon kívül helyezik el, ezért sohasem lehetnek bizonyosak, sosem élhetnek maradéktalanul pozitív - ezáltal neutrális - állapotban. Környezetüket tudatukban megosztják, megosztani vágynak a célhoz való viszonyuk alapján, s így a cél-önmaguk viszonyra helyezik az axióma utáni vágy beteljesülésének lehetõségét, amely viszony sohasem lehet konstans, mert a két absztraktció (cél és önmaguk) állandó relatív mozgásban van. Ami pedig változó, annak minõsége sem lehet állandó. Ezért az egy cél vágya szükségszerûen boldogtalanságra determinál. Csak akkor nyerhetjük el a beteljesült vágyak, vagyis a vágyak nélküliség, a boldogság állapotát, ha olyan axiómát választunk az élet alapjául, amelyet maradéktalanul képesek vagyunk elérni. Amit viszont képesek vagyunk elérni, azzal már rendelkezünk is, hiszen ha fennállna a jövõbeni elérés lehetõsége, tehát még nem rendelkeznénk fölötte, akkor célt állítanánk, s a fenti gondolatmenet ugyanabba a körbe zárna minket. Ezért a boldogan, vágytalanságban leélni szándékozott élet alapja nem lehet ás, mint önmagunk. A külsõ világot önmagunkhoz kell mérnünk, hogy a háromoldalú minõség-keresés két, s ezáltal egypólusúvá váljon. Igy a tudatosság alapjává a szubjektum válik. Nem építek atombunkert. Magam vagyok az atombunker.
Ez a magyarázata Lao-Ce általam is vallott tanításának, a vu vej, a nem-cselekvés állapot tiszteletének.
Az igazi bölcsek középen állnak, s a nem-cselekvést gyakorolják.
Választ fogalmazok meg a felvetésre.elektronikus levél formájában.
idegondolta salvation 00:17
nos mivel megígértem, hát eljövök most.
ma ráébredtem egy dologra és szomorú lettem.
egy elvtársunk ellopta tõlem gyermekkorom kedvenc mondását, amely még abból a korból származik, amikor a politikus még nekem egyenlõ volt az öltönnyel, amikor a világ az aggtelektõl miskolcig tartott. amikor az árulás mégy csak a tantónéninek való megmondást jelentette, amikor még a tisztesség volt csak a választható. akkor még nem teljesen voltam biztos abban, hogy tévedek, most már biztos vagyok benne - amennyire biztos lehetek -, hogy csak részigazságok léteznek. akkor még nem érdekelt, hogy vezetõ vagyok vagy beosztott, mert senkitõl sem láttam, hogy lehet lenni nemcsapatjátékosnak is. akkor még pókos faház volt - most is van annyi különbséggel, hogy akkor autóskártya, most sörhubertusz - kékrövidnadrág, tiszadorkó. akadályveresenyen fehéring és kor szerinti nyakkendõ. az elv volt csak ugyanaz, tudat és kétségek nélkül, simábban tehát.
akkor volt, hogy anyukám mikor megkérdezte, hogy én ettem-e meg azt a sütit, amit az öcsémnek tett félre, hogy uttörõbecsületszavamra nem.
ezt lopta el tõlem az elvtárs.
idegondolta Névtelen 17:33
shout it shout it shout it out loud! (ma zenés nap van)
továbbá Children of Bodom forever! meg Nightwish és persze...
Alice in Chains
idegondolta salvation 20:16
sokszor nem is olyan könnyû felismerni, hogy a nagy épp nagy e igazán és a kicsi most a legkisebb. sokszor nem is olyan könnyû megérteni, hogy jó nem csak jóból születhet és rosszból sem csak rossz keletkezik. a világ azért nagyobb mint az egyes ember, hogy ne értsük igazán. tudnunk kell, hogy ha érteni akarunk, semmit nem fogunk tudni soha. az igazi tudás az ürességben rejlik, a nem-tudásban. ha egy kérdésre várok választ, el kell engednem magamtól, s a válasz feltárja magát.
ahogy - eredeti jelentésétõl már rég megfosztott - fordulatunk tartja, segíts magadon, isten is megsegít. mondjuk, hogy az istened is megsegít. tégy, hogy tegyenek ügyedben. tehát, ha jól értelmezem - megkímélem a feladatól a jövõ kommentátorait, see Csuang-ce at Lao-ce, szerénység forever. - magam, a nem-tudás nem nem-cselekvés a gyakorlati életben. a nem-cselekvést [vu vej] most lehetõség szerint nem magyaráznám el. inkább zárnék egyszerûséggel.
az igazi bölcsek középen állnak, s a nem cselekvést gyakorolják.
idegondolta salvation 21:46
Helló! Most annyi minden kavarog bennem, hogy nem is tudom, mit írjak. eloször is üdvözlöm Zsókát köreinkben, mely kör épp most lezdi kör jellegét hónapok után ismét felvenni. szóval ma voltunk az irodaházban, ahol iktattunk. eddig ugye semmi különös, megesik az emberrel gyakran, foleg ilyen idos korban (iroda= apostol; iktatás=alkohol fogyasztás). na szóval. elkezdodött valami. nekem nagyon sokat jelentett az, hogy a mozgalmat, melyet szeretnék elindítani, lelkesedés fogadta. a mozgalom szó persze egy kicsit durva, de hát mindenki azt nevezi mozgalomnak, amit akar. mindenki egy kicsit forradalmár, elég egy szabályt megszegni, ha büszke vagy rá, forradalmár vagy, mert kiálltál érte. szóval ez az egész akkor kezdodött, amikor lementem a tiszaira, ahová szeretett barátnomet kísértem. kiszálltam a kocsiból, és egy elferdült orrcsontú, negyvenes ember állt elottem. nem figyeltem eléggé? megszokottá vált a látvány? nem érdekelt? már nem is tudom igazán. lényeg, ami lényeg, a másik irányba indultam el. tíz méter megtétele után kifejezett fizikai fájdalmat okozott az a lelkiismeretfurdalás, ami engem gyötört, csak azért, mert elfordultam egy hajléktalantól. szerelmem utolsó forintjait kértem el, hogy segíteni(?) tudjak Neki. Hálásan megköszönte, tekintetébol, mozdulataiból láttam, igazán hálás. kinek? kinek hálás O? Mi vagyok én? 18 éves vagyok, nem tettem még semmit a társadalomért. és O? nem lehet tudni. én visszaszálltam a meleg autóba, hazamentem a meleg lakásba, leültem a gép elé, nézhettem a tévét, lefeküdhettem az ágyamba. de nem volt nyolcvan forintom. tragédia. és O? nem volt mibe beleülnie, nem volt hova mennie, nem nézhetett semmit, nem olvashatott semmit. volt nyolcvan forintja. lehet, hogy neki sokat jelent. megigértettem vele, hogy jóra költi. szemembe nézett és azt mondta, hogy megigéri, és betartja. oszinte legyek? legszivesebben beültettem volna magam mellé, hazavittem volna. mit értem volna el vele? nem o az egyetlen. ki tudja, hány és hány ilyen ember van, aki önhibáján kívül került ilyen helyzetbe, aki tudja, hogy milyen egy lakásban élni boldogan, és rá van szorulva, hogy tizennyolc éves hülyegyerektol (ez én volnék) pénzt kell kérnie. segíteni kell. segíteni kell, mert az ember (legalábbis én) akkor igazán boldog, ha látja, hogy másnak örömet okoz. szeretném látni a hajléktalant mosolyogni. szeretném a koldust méltó emberré tenni. szeretnék a fedél nélkülieknek még adni esélyt. nem egyet, még csak nem is kettot. nem szabad a hitet elveszteni. összefogással, akarattal. együtt. meg kell próbálni segíteni. és ha nem jön össze? meg kell próbálni megint. azt szeretném, hogy a büszkén álljak a tükör elé. tudom, hogy önzoség, hiszen a saját lelkiismeretem miatt csinálom. de másokért akarok önzo lenni. ez fontos. jó éjszakát.
idegondolta Névtelen 02:00
Rövidbe: van úgy, hogy nem tehetsz róla, és van úgy hogy egyedül nem sikerül. De csak azért, és ezt soha ne feledjük, mert a többség szerint aki egyedül marad, az saját hibájából marad egyedül. Hiszen minden ember szabadnak születik, tehát saját tetteiért felel, ami vele történik, azért õ a felelõs, tehát ha egyedül hagyják, az az õ hibája. Ez a gondolatmenet téves, s ezt az elõttünk álló idõkben Mr. Pgvel be is fogjuk bizonyítani. No matter what.
so raise your fist and march around and take just what you need
idegondolta salvation 01:42
ma bebaszunk. ennyi...
idegondolta Névtelen 15:51
